Tokyo Shinjuu * Tokió öngyilkosság

The Gazette - Tokyo Shinjuu

Apa, anya. Elmentem, hogy azzal az emberrel éljek Tokióba
Nagyon jól tudom, hogy ez egy bolond döntés
De már nem vagyok gyerek
Egyedül is tudok gondolkozni
Sajnálom. Kérlek, bocsásd meg önzőségem utolsó tettét

A személy, akit szeretek mostmár a mindenem
Létezésed miatt, képes vagyok, hogy magamként éljek
A nap, amikor kaptam tőled
Egy jegyet Tokióba
És egy vallomás
A jövőben és álmaimban
Amikor eltűnünk ebből a városból, nem fogsz velem élni Tokióban?

Míg kicsit zavart voltam, egy kicsit el is ragadtattam magam
Nem volt a legkevesebb bizonytalanság vagy aggodalom sem
Mert az a személy, akit szerettem megkérdezte, hogy mi lenne, ha együtt lennénk?
Bár kemény vagy elbátortalanító eset valószínűleg több vagy kevesebb felmerül
Elmentem, eldobva a családomat, akikre számíthattam
Bolond és hosszadalmas feltételezéseim persze mind voltak
A új élet szerelméről és az álmaimről, miket szerettem volna megosztani veled
Szegénység, mi kiterjeszkedett testünkre
Mindazonáltal, mert ott voltál
Még az az idő is, amit visszatérésedre várva töltöttem, boldogsággal csordult túl
Főztem az ételeket, amiket szerettél; szívvel dolgoztam értük
Amint lehet látni akarom boldog arcodat... Arra vágyom, hogy láthassam

A tokiói élethez szokva nőttem fel
A személy, aki keményen és éjszakába nyúlóan dolgozott mindennap
Talán ezért, de mostanában nem néz ki túl életerősnek
Ha rékérdezek, minden, amit mutat, csak egy fáradt mosoly
Tehetetlen vagyok az aggodalmaimban

Visszajövök

Hangod túl gyenge
Mindketten támogattuk egymást még a nehéz idők alatt is
Nem probléma, hogy milyesfajta boldogtalanság történt
Minden rendben volt, amíg együtt voltunk
Ez nem az a szerelem, ami hideggé vált
Csakhogy érzéseink tekintgettek és elfordultak egymástól
Amikor először sírtál
Az éjszaka volt, mikor kiszakadtál a társadalomból
Hogyan csatlakozhatna hozzád hangom... kérlek, mondd el nekem
A család, amit elvesztetem álmunk kedvéért
A fronttal szembesülve, csak sajnákozva sírsz
A szegénység ver minket
Fogjuk egymás kezét
Miközben nézzük az utószezon csillagszóróit
Ha földet érnek, hosszadalmas megjelenéssel tűnnek el
Miközben lecsukjuk szemeinket, szembenézünk az északi-sarki-hideg óceánnal... ketten együtt.
Összekulcsolt kezeink szét lettek választva
Te és én semmivé váltunk

A tizenhárom hónap, amit veled töltöttem
Sok minden történt, nem?
Együtt éltünk, így tudhattok jól
Fáradt voltál a kemény munkától, igaz?
Minden rendben, mostmár örökké veled leszek
Sajnálom Apa, Anya
Nem tudok élni nélküle
Sajnálom, hogy mindketten aggódtok értem
Sajnálom, sajnálom