LM.C - Punky Heart
Értéktelen üvegmárványok ömlöttek ki tenyerünkből
Összegyűjtöttük őket, mint a gyémántokat
és nevettünk, soha véget nem érő napok
Hamisnak neveztek minket
De senkiben nem volt annyi mersz, hogy belenézzen szemünkbe
A mi sztorink
Fényesebben ragyog, mint bármilyen ékszer
Bíztunk az erőben, nem láttunk és nekiláttunk
Az nem számít, hogy hol végzünk majd
Terjesztjük apró szárnyainkat
Felnézünk az égre
Túl nagy ez az út
De sohasem fogunk sétálgatni
Lehajtott fejjel vagy kifogásokat keresve, hogy miért nem repülünk
Elfogadni és fellázadni
Nem tesszük meg senki másért
Torz ütemekkel éneklünk
és törött akkordokkal, éljenek a hülye dalok!
Egy nap felnövünk
és mielőtt ezt megismerhetnénk, elvesztjük őket
Azokat a dallamokat elhagyja majd
a szívedben lévő visszhangzó mélység
Teljesen egyedül sírsz
De ha éppen tudsz mosolyogni
Akkor nem számít az se, ha az egész világ az ellenséged
A mi elmondhatatlan, múlandó érzelmeink
eltűnnek a széllel
De soha nem adjuk fel és megyünk aludni vagy kifogásokat keresni, hogy miért nem repülünk
Nekilátunk, hogy összegyűjtsünk egy kis fényt,
úgyhogy az ujjainkban lévő érzések nem érhetnek véget
Semmi sem biztos, de egyáltalán nem félünk
Terjesztjük apró szárnyainkat
Felnézünk az égre
Túl nagy ez az út
Fénylő emlékeink és változatlan érzelmeink nem változnak majd az idő múlásával
Összegyűjtöttük őket, mint a gyémántokat
és nevettünk, soha véget nem érő napok
Hamisnak neveztek minket
De senkiben nem volt annyi mersz, hogy belenézzen szemünkbe
A mi sztorink
Fényesebben ragyog, mint bármilyen ékszer
Bíztunk az erőben, nem láttunk és nekiláttunk
Az nem számít, hogy hol végzünk majd
Terjesztjük apró szárnyainkat
Felnézünk az égre
Túl nagy ez az út
De sohasem fogunk sétálgatni
Lehajtott fejjel vagy kifogásokat keresve, hogy miért nem repülünk
Elfogadni és fellázadni
Nem tesszük meg senki másért
Torz ütemekkel éneklünk
és törött akkordokkal, éljenek a hülye dalok!
Egy nap felnövünk
és mielőtt ezt megismerhetnénk, elvesztjük őket
Azokat a dallamokat elhagyja majd
a szívedben lévő visszhangzó mélység
Teljesen egyedül sírsz
De ha éppen tudsz mosolyogni
Akkor nem számít az se, ha az egész világ az ellenséged
A mi elmondhatatlan, múlandó érzelmeink
eltűnnek a széllel
De soha nem adjuk fel és megyünk aludni vagy kifogásokat keresni, hogy miért nem repülünk
Nekilátunk, hogy összegyűjtsünk egy kis fényt,
úgyhogy az ujjainkban lévő érzések nem érhetnek véget
Semmi sem biztos, de egyáltalán nem félünk
Terjesztjük apró szárnyainkat
Felnézünk az égre
Túl nagy ez az út
Fénylő emlékeink és változatlan érzelmeink nem változnak majd az idő múlásával
(megjegy.: a cím egyáltalán nem biztos, de mivel a punky szóra nem találtam semmit, a punkból indultam ki és így ez lett. ha valaki tudja az eredetit, leírhatná.köszi)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése