The Gazette - D.L.N
Tudom már a kezdetektől fogva. Tehát nem vagyok szomorú.
Apránként, apránként. Olyan ez, mintha a számokat számolgatnám.
A fonnyadó növények színe homályossá válik; nem tudom elmondani mikor ér véget az évszak
A nap, mikor követem lábnyomaidat, ahhoz a naphoz hív, amikor lépéseidet hallgatom
Nekem, akinek nincsenek vágyai, a holnap csak valami, ami nem változtatható
A fonnyadó növények hangját követve, megérezhetem az évszak végét
Amikor a virágok elszíneződnek és gazdagságban virágzanak, mit hagynak majd nekem?
A hold lehúzza függönyét, de ragyog rajtam a nap
Tudom már a kezdetektől fogva. Tehát nem vagyok szomorú.
Még akkor is, ha felnyitom szemeim és az éjszakának nincs vége
Még akkor is, ha nincsenek ott ragyogó csillagok
Még akkor is, ha az összes fény eltűnik a városban...
Eleget láttam valaki boldog arcából, kit védenem kellett; utolsó leheleteiből annak,
kit szerettem; szóval elégedett vagyok mindennel
A birkák dala a sötét, hosszú éjszakában (2x)
Apránként, apránként. Olyan ez, mintha a számokat számolgatnám.
A fonnyadó növények színe homályossá válik; nem tudom elmondani mikor ér véget az évszak
A nap, mikor követem lábnyomaidat, ahhoz a naphoz hív, amikor lépéseidet hallgatom
Nekem, akinek nincsenek vágyai, a holnap csak valami, ami nem változtatható
A fonnyadó növények hangját követve, megérezhetem az évszak végét
Amikor a virágok elszíneződnek és gazdagságban virágzanak, mit hagynak majd nekem?
A hold lehúzza függönyét, de ragyog rajtam a nap
Tudom már a kezdetektől fogva. Tehát nem vagyok szomorú.
Még akkor is, ha felnyitom szemeim és az éjszakának nincs vége
Még akkor is, ha nincsenek ott ragyogó csillagok
Még akkor is, ha az összes fény eltűnik a városban...
Eleget láttam valaki boldog arcából, kit védenem kellett; utolsó leheleteiből annak,
kit szerettem; szóval elégedett vagyok mindennel
A birkák dala a sötét, hosszú éjszakában (2x)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése