2010. május 27., csütörtök

Uso * Hazugság

SID - Uso

Az ég, amit aznap kémleltünk. Az a dühösebb, piros ég
Hé, emlékszel még rá?
Az ígéretet, amelyet tettünk, elnyelik a korai nyár szelei
Miközben közel bújunk egymáshoz

Romló fájdalmadat elrejtetted egy mosoly mögé, melyet erőteljesen mutattál
Ezért megpróbáltam azt tettetni, hogy nem veszem észre
Úgy döntöttem, hogy újra neki indulok a rajtvonaltól

Továbbra is várom az asztalomra érkező, nem túl meglepő híreket
Várok üres éjszakákon és reggeleken keresztül azokra, melyeknek
nem kellene megérkezniük, ennek ellenére már tudok mindent

Az ég, amit aznap kémleltünk. Az a dühösebb, piros ég
Hé, már elfelejtetted?
Az ígéretet, amelyet tettünk, eltűntetik a korai nyár szelei
és még ketten sem tudjuk visszaidézni, hogy hogyan is hangzott

Legyen hang, szín vagy hőmérséklet benne
Ez a szoba, már csak sápadt árnyáka annak, amilyennek lennie kéne
Mit már egyszer hagytuk szertefoszlani az ma újra a félelem, a fáradtság és
az álmosság

Teljesen átvertél. Szerettelek, mert gyűlölted a hazugságokat
S lám, ezek a szavak sem voltak igazak
Ahogy a dolgok most állnak, szerelmünk kezd semmibbé válni a fájdalomnál

Még ha, reménykedem is benne, hogy egynap újra foghatom kezed, miután
elbúcsúzunk egymástól, nem biztos, hogy megint találkozunk, igaz?
Ezért intek most búcsút
Az utolsó hazugságom kegyes hazugság volt
Ezt ne feledd

Az ég, amit aznap kémleltünk. Az a dühösebb, piros ég
Hé, egynap emlékezni fogsz még rá, ugye?
Ragaszkodunk az ígérethez, melyet nem tudtunk teljesíteni
Miközben elsétálunk

2 megjegyzés: